Part1.

Reggel a napnak a sugaraira ébredtem.Nagyon kellemes érzés volt,hogy a melegség,és a fény,bukfencezett a bőrömön.Így már sokkal boldogabban kezdem,el a napot.Aminek nagyon örültem,mert anyával most költöztünk ide,Berlinbe.És tudjátok,új iskola,új emberek,új személyiségek.Kíváncsi leszek rá.Remélem nem fogok csalódni.Kitakaróztam,és belebújtam a mamuszomba,és becsoszogtam a fürdőszobába.Egy kisebb sokkot kaptam,amikor a tükörbe néztem.A hajam összevissza állt,nyomott volt az arcom,és ahogy nézem a szám szélét..nyáladzottam az éjjel.Megmostam az arcom,utána fogat mostam.A hajamat megfésültem,és kivasaltam.Most következik a smink.Nem túl vad sminket kenek fel magamra,mert nem akarom,hogy az első napomon elitéljenek.Szemtussal kíhúztam a szemem,szempillaspirál,és meg is volnánk.A szekrényemhez sétáltam,és egy forró nadrágot,és egy hosszú lila,"forever" felíratú,rövid ujjú,pólót vettem ki onnan.Ezeket gyorsan felvettem,felkaptam a telefonomat az asztalról,és lesétáltam a konyhába.
-Kicsim.Nem vagy késésben?-tette fel anya a kérdést.
-Még ráérek.-mosolyogtam.
-Mindig ezt mondod.-forgatta meg a szemeit.
-Mi a reggeli?-ültem le az asztalhoz.
-Palacsinta megfelel?-tett elém egy tányért,amin palacsinta volt,és sziruppal le volt öntve.
-Úúú.-fogtam meg a villát,és kezdtem hozzá.
-És nem izgulsz édesem?-kérdezte anya,miközben törölgette a tányérokat.
-De.Nagyon is.-nyeltem le a falatot.
-Ne félj,biztos sok barátod lesz majd.-simogatta meg a hátam.
-Hát..lehet.-toltam el magamtól a tányért.-Köszönöm anya.-fel álltam,és oda mentem hozzá,és egy puszit adtam neki.
-Szeretlek.-mondta anya,és megölelt.
-Én is.-öleltem vissza.
Megnéztem az időt a telefonomon,és 7:36 perc volt.Sietnem kéne.Oda mentem ahol a cipőket tartjuk,és elővettem a lila,supra cipőmet.Felvettem,és felszaladtam a szobámba a táskámért.Miután leértem,elvettem a telefonomat az asztalról,intettem egyet anyának,és már az udvaron voltam.Természetesen,a fülesem nem maradhat el.Elővettem a táskámból,és bedugtam a fülembe.Bekapcsoltam a kedvenc zenémet,és útnak indultam.
*15 perc múlva*
Egy hatalmas,egyhangú,lerobbant 'iskola' nevezetű,épület előtt állok.Hát ez fasza.Bentebb merészkedtem,és sokan megbámultak.De utálom az ilyet.Magabiztosan,előre vettem az irányt.Az igazgatóit kerestem.Sétálgattam,és kerestem.Valaki nekemjött..
-Bazd meg.Nem tudnál vigyázni ember?.-nézett rám lenéző pillantásokkal,az illető.
-Igen.Én mentem neked.-mosolyogtam.-Nem te voltál?-emeltem fel a hangom.
-Velem ne emeld fel a hangod,mert megbánod,édesem.-nevetett.
-És ha felemelem?Akkor mi lesz?És nem vagyok az édesed.Takarodj a faszba.-mondtam,és elszaladtam.
-Jól vagy?.-fogta meg valaki a vállam.
-Persze,persze.-mosolyogtam.
-Nick vagyok.-nyújtotta a kezét.
-Elizabeth.-fogtam meg a kezét.
-Szép név.-dicsérte meg.
Én meg csak mosolyogtam.Nagyon helyes,kedves srác.
-Tudnál segíteni,Nick?-kérdeztem,kicsit félénken.
-Persze.Miben Liza?Ha hívhatlak így..
-Hívhatsz nyugodtan.Ahogy akarsz.-nevettem.-És az igazgatóit kéne megkeresnem.
-Gyere,megmutatom.-fogta meg a kezem.
Úristen.Ne.Ne.Ne.Csak most ne izzadjon a kezem.Ajj.
Megfogta a kezem.Olyan erős keze van.Biztos edz.De látni is.Szerintem van barátnője.Vagy nincs?
-Liza!.-szólt rám Nick.
-Jajj,bocsi.Elbambultam.-pirultam el.
-Akkor én megyek.Remélem még találkozunk.-megvillantotta a colgate reklámba illő fogsorát,és elment.
Bekopogtattam az ajtón,és benyitottam.
Egy idős,félig kopasz,ráncos arcú bácsi lépett elém..
-JóReggelt!.-köszöntött.
-Jó napot!.-nyujtottam a kezem.-Elizabeth Cabbot vagyok.
-Adam Steve.-fogta meg a kezemet...

Trailer.

Lord Off Darkness Trailer

Remélem tetszeni fog.

Prológus.

Ültem az ablak előtt,és csak vártam.Órák teltek el,nem bírtam tovább.A fejemet a falba vertem.Nem tudom mi vett hatalmába,de tudom.Valami szörnyű dolog,amit meg KELL állítanom.Csak nem tudom,hogy hogyan.Kinéztem az ablakon,egyenesen az utcára.A látvány le sokkolt.Mindent vér borított.Az emberek eltűntek.Üresek voltak Berlin utcái.A házak ajtajai nyitva álltak..ezt egyszerűen képtelenség felfogni.A család tagjaimat,lassan 2 napja nem láttam.Nagy üresség tölti be a házat,amiben egy magam vagyok.Most tudtam meg,hogy mit jelent az hogy:Magány.Nem merek az utcára lépni,mert aki eddig ki ment,soha nem jött vissza.Nem tudom,hogy milyen erők,hatalmak,gonoszságok uralkodnak kint,de nem is akarom megtudni.Inkább halok éhen,szomjan,minthogy megegyenek,vagy valami.
Egyedül vagyok,és félek.!

      Elizabeth Cabbot vagyok,és ez az én történetem..